Megtaláltam az olimpiai naplóma! 2004 évet írunk, az Olimpia éve Athénban, pár gondolat, bürökratikus működés jellemezte a kint töltött 4 napot.

2004 évet írunk

• Augusztus 25. 12:50 perc, indulás Ferihegyről Athénba.

• Reptérről busszal 1 óra az Olimpiai falu. Magyarok közül a birkózók, hosszútávfutók (maraton, 20km) maradtak még az utolsó napokra, + még 10-en érkeztünk. A repülőről leszálva bemutatkozik nekünk egy MOS nyugdíjjas, s elkísér a buszunkhoz, ami bevisz minnket az olimpiai faluba. Minden happy. Megvárjuk a csomagjainkat, mely 110kg volt, hisz van 2 bringám, görgőm, hűtőtáska, szerszámostáska, saját ruhák, ünneplőruha stb. Mivel 3 csomagom van, melyből az egyik 65kg, így nehezen boldogultam a 300 méteres távon, de egy segítőkész Görög a reptérről látva szerencsétlenkedésem segített. Ekkor visszajött a magyar mobnyugdíjjas, s közölte, hogy mi a f...ért hoztam ennyi cuccot, hisz még Bodrogi sem hozott ennyit. Mondtam , hogy a Bidroginak a Belga szerelője autóval hozta a 3 bringát és mindent, nekem viszont így kellett megoldani. A buszon végig arról beszéltek, hogy mikor lesz már vége ennek a szarnak, s mikor mehetnek már nyaralni horvátországba. Mi sportolók önkéntelen ilyen hülye duma hatására összekovácsolodtunk, s legalább köztünk jobb lett a hangulat. Akkreditálás (belépő, fénykép, stb.) újabb 1.5 óra, ekkor beléptünk az olimpiai faluba, ahonnan buszra tettük a csomagokat és magunkat. Szállásunk elé megérkezve kis megbeszélés, szobabeosztás, felcuccozás és irány a vacsora, mivel még egy órát vesztettünk az időeltolódás miatt. Itt említik meg, hogy mindenkinek egyéni szobája lesz. Felérve a szállásunkra kiderül ez ránk nem vonatkozik, így a 8nm-es szobában 2-en vagyunk. Ezek mellet 2 emelet üres. Szólunk érte, hogy ez így nem lesz jó, hisz 10 perce nem ezt mondták. Kioktatva közölte a tisztelt vezetőnk, hogy a 2 emelet a kajakosoknak vannak fenntartva, akik a kajakfaluból bármikor feljöhetnek ide. 20óra. Visszaérkezve egy gyors masszázs 22 órakor, majd alvás. Ó, ekkor tudtuk meg, hogy a rajtszámomat mégsem vették át. Mivel aug. 22-én volt rajtszám-átvétel, ezért megbíztuk az egyik MOB embert, hogy ő vegye fel 22-én a rajtszámot. 24-én extra felhívtuk, hogy megvan-e, azt mondta, a kezében van. 25-én este viszont közölte, hogy Neki nem volt ideje felvenni a rajtszámot, mert a sok dopping üggyel kellet törődni.

• Augusztus 26.

• • Reggeli telefonok a rajtszám miatt, de nehéz, mivel minden nemzet már 4 napja felvette a rajtszámát, és az irodát felszámolták, illetékesek máshol segítenek. Van remény, délután megkapom a rajtszámot, megvan az ember, keresett is a faluban, de ekkor még nem voltunk kint. Reggelizés a kantinba, vissza a szállásra, bicikliket összeszerelem a dobozból, italokat bekeverem, bringákat kipróbálom. Addig Ottó bá (Pócsföldi Ottó) felmegy a hegyre a helyi busszal a rajtszámomért. 14 órakor telefonál, hogy megvan a rajtszám, de csak 17 órától van pályajárás, viszont Ő még elmegy egy technikai értekezletre, meg eligazításokra, szóval 18-19 óráig tudok pályát járni. 17 órakor pályára felgurulok kb., mint Gyöngyös- Sástó emelkedő 30 perc a faluból (37 fok van). Rajtszám fel, pályára be, mivel csak így lehetett közlekedni. Sötétedésre visszaértem a faluba, zuhany, kajálda, ismét 22 óra. 1óra 40-et tekertem.
  • Na ezen a napon besokaltam, az üres 2 emelet közül válaszottam másodmagammal egy szobát, amit elfoglaltam Önkényesen. Perzse a maradék nap sem jöttek fel a kajakosok, mint ahogy azt mondották előző nap...

• Augusztus 27.

• • reggeli után biciklipucolás, s irány fel a hegyre, megnézem a lányok futamát, ami 11 órakor indul. 10-kor indultam a faluból, a beléptetés mindenhol +10 percet vesz igénybe. Pályán kerestem egy jó helyet, fotózás, szurkolás. Gunn-Rita nyert fölényesen, 1 felvezető+ 5 kör volt a penzum. Vissza díjkiosztásra, majd vissza a faluba, mivel ma a pályajárás csak 17-19 óráig lehet. Kajálás után ismét felöltözés 17:30-ra vissza fel a hegyre 34 fok. Két kör a pályán, majd vissza a faluba. 2óra 50 percet bicóztam ma.

• Augusztus 28 . A NAGY NAP.

• • 9 órára fel kellett menni bike 'check' miatt, bemelegítés, 11 órakor rajt. Ottó bá helyi buszjárattal jött fel, kezében hűtőláda, görgő, pótbicó, hátizsák (szerintem kb 50kg-al közlekedett). Lehetett volna kocsink is, mint másik 20 nemzetnek, de őseink a MOB-ba úgy gondolták az is macera, bringás vagyok, Ottóbának pedig a helyi busszal kellett ezeket az utakat megtenni. Rajtunk kívül még a románok gondolkoztak ilyen praktikusan. A kerékpáros szövetség által adott, mások által levetett magyar nemzeti mezt természetesen nem fogadta el a versenybíró, hisz pár alap követelménynek nem felelt meg. Több volt rajta a ruhagyártó cég logója, mint ahogy azt engedik. Nem meglepetés ez, hisz 1998-óta ez így van. Kérdezte, hogy hogyan oldjuk meg, hogy ne legyen látható a sok logó, leragassza vagy kivágja. Meleg lévén a kivágásra voksoltam. Versenyről később.
    
  • 
  • Verseny után biciklimosás, vissza a szállásra fürdés, kaja, s pár szurkoló magyarral találkozás Athén belvárosában. Busz- metró- metró- gyaloglás megtaláltuk a randi helyet, ahol édesapám , s Sipicki Robi vártak. 20 óra ekkor. Söröző, majd étterem, ouzo, hal sütés, dumálás. Hajnali 2 után taxifogás, 3-kor ágyba. Kései 11 órai kelés után reggeli, Ekkor lettünk figyelmesek egy helyi szabadtéri piac alakulásának. A piacon csak annak volt értéke amire rá volt írva ATHÉN 2004 és egy ország-név. Pénzforgalom nem volt, csak csere. Először melegítők cseréltek gazdát, majd, táskák, törölközők, cipők, szóval minden. Ezt meglátta pár vezetőnk, s megjegyezte, hogy nem igazán etikus az, hogy a nemzeti ruhadarabokat elcsencseljük. Erre nem mondtam semmi csúnyát, de mindenesetre érdekes egy orkánkabát és nadrág a 38 fokos augusztusi Athéni nyárban...
  • 13 órakor csomagolás. Bicikliket szétszerelni, dobozba be, kibélelni, odakötni, szerszámokat, görgőt, hűtőládát egy nagy táskába betenni, kibélelni, hogy nehogy összetörjön. Ruhákat összeszedni, bepakolni, mivel az összes csomagot le kell adni, kivéve egy kis hátitáska maradhat. 18 órakor indulás buszokkal Athénba a záróünnepélyre. Először a kosárlabdacsarnokba gyülekezés nemzetenként, mi kb. 20-an vagyunk. A fele társaság nem jött, a másik fele vízilabdameccsen volt, s aki a maraton futást nézte, azoknak sem lehetett záróünnepélyre menni a biztonsági-előírások miatt. Szép lassan kezdtünk áthömpölyögni az Atlétikai stadionba, közben persze mentek a műsorszámok. Kaptunk ásványvizet és banánt. Nem lehetett sokat látni a műsorszámokból, de a nagy tömeg félelmetes volt. Mindenki felszabadult a versenyzők között is.

• Augusztus 29.

• • Hajnali 1-re visszaértünk szép lassan buszokkal a faluba. 7000 embert kellett mozgatniuk a rendezőknek. Kajáldába be, ami tele volt. Szállásra fel. S most az összes csomagot 2-kor ki kellet vinni a ház elé. Irány aludni. Kelés hajnali 5:30-kor. 6 órára a falu bejáratánál vártak minket, Magyarokat, s 2 busszal irány a reptér. 7:30- ra odaértünk. Várakozás 9:20-ig, becsekkolás, 9:50 kor indulás. A rengeteg felszálló gép miatt sorbaállás, s a kifutón araszoltunk 1 órát, míg végre felszálltunk. Így a 10:30 as érkezésünk 1 órával tolódott (időnyerés +1óra). Délre a SAP csarnokba vártak minket, kis köszöntő miegymás, rokonok, barátok fogadása, addig meg egy kamion kihozta a reptérről a csomagokat, s mindenki kereste a magáét. Persze mindenkié elveszett. 14 órakor otthon voltam végre, s másnap kezdődött a suli.