Gemenc kupa 2.2 2006 belülről

Hosszú idő után ismét jelentkezek egy versenybeszámolóval, de most nem indulóként, hanem segítőként vettem részt ezen a versenyen. S ráadásul a norvég Sparebanken Vest csapatnak voltam technikai embere, aki nem tudná ennek a csapatnak a tagja Lengyel Tamás is, (tavaly a Tour de Hongrie-t nyerte). Tamással sokat edzettem az elmúlt évek alatt, s jó barátok is lettünk, vagyunk, ezért örültem, hogy megkért segítsek nekik ezen a versenyen.

Prazno

Gunar büszkén viseli frissen szerzett sebeit

60km/ó-nál nem érdemes csak az első fékre hagyatkozni

A kollégiumi szobákban édes a semmittevés

A 4. szakasz után milyénk a győzelem

Nem egy szívbajos nép a Norvég

Lengyel Tomi

Prazno az esti kritériumverseny győztese, persze egy "kicsit" esett is

Prazno berendezte a kolasz szobát

a rajtlistát mindig alá kell írni országúti verseny elött

Prazno és Remák Zoli 2005-ös klubtársak

Van ok az ünneplésre

Ismét az esti Disco

utolsó nap éjszaka

2óra alvás után Szekszárdról felutazás Bp-re

Ezt a versenyt vakációnak szánta a csapat, ezért a vezetőség nem is jött el, s emiatt volt, hogy nem a legerősebb sorukkal álltak rajthoz. Ez persze így nem igaz, hiszen a tavalyi Gemenc kupát is Martin Praznovzky nyerte.

Például Kjetilnek ez volt az első UCI versenye, otthon ő egész évben dolgozik tűzoltóként, s hobbiból versenyez.

Norvég mentalitás.
Szerencsére már jártam fenn északon Norvégiában, ahol a közhiedelemmel ellentétben nem mindig rossz az idő (Golfáramlás miatt). Talán úgy tudnám legjobban leírni az ország rendezettségét, ha aránypárként nézve- osztrákok: magyarokhoz, mint a norvégok: osztrákokhoz. S ehhez hozzájön nem kevés becsület, logika és puritánság is.

Négy nap alatt a fiúktól nem hallottam semmi negatív dolgot, panaszt semmire. Mindenre megoldást találnak, de nem utólag, hanem előre gondolkodva. Persze ők biztos anyagi háttérrel és kiszámítható jövővel gondolkozhatnak, na de el tudunk képzelni egy magyar kollégiumi szobát (emeletes vaságy), s egy négy csillagos szálloda közti különbséget.

A norvég csapat 5 fővel indult a Gemenc Kupán:

• Kjetil : A tűzoltónk. Nem sok ilyen nyugodt embert láttam, mint őt. A srácok szerint 2 év alatt eddig egyszer volt ideges valami miatt, de akkor oka volt rá. Szegény mindenféle ételre allergiás, így nehéz volt nekünk a kajája beszerzése. Megkérdezte, hogy mi a reggeli a koleszban, mondtuk, hogy: zsömle, virsli, tea. Erre összeírta miket kell vennünk a boltba nekik reggelire? Erénye, hogy síkon tud 55-el menni igen sokáig, de a dombok már nem az ő erőssége.

• Gunnar az első szakaszon esett két hatalmasat, jobb oldalán nem igazán maradt sok bőr, az orvos szólt, hogy szálljon be a mentőautóba. Gunnar ránk nézett (magyar vezetés) s megkérdezte, mit tegyen. Mondtuk neki, ha ?csak? bőrhiánya van, menjen tovább, innen csak egy 10 km a cél. Célba érkezve irány a magyar kórház, sebkimosás, tetanusz, kötözés. Nagyon elkámpicsorodott Gunnar, hogy másnap nem tud Praznonak segíteni. Este elment egyedül egy bárba meccset nézni, s éjjel 2-re ért haza. A nyolc órás reggelinél ott ült s kérdezte mi lesz a versennyel. Mivel nem volt láza, mondtuk neki, hogy induljon a 2. szakaszán a versenynek, ha csak 1km-t segít Praznonak, az is valami. Erre bólintott, s segített, persze sokszor 1km-t.

• S számomra, ami tanulságos volt az Prazno viselkedése. Megnyerte a Gemenc kupát, s az éjszakai bulin is ott volt. Úgy, hogy a szlovák ismerőseivel, akikkel a versenyre érkezett, nem ment haza. Inkább odaadta a kerékpárját, hogy vigyék neki haza kocsival. Ő meg a szexárdi bulis éjszaka után (hajnali 4) feljött velünk a Keletibe (hajnali 6), s onnan vonattal ment tovább Szlovákiába, csak azért, hogy megünnepelhesse csapatával a győzelmet!

• Stian: A biztos pont a csapatban. Jól megy hegyre, síkon, lefelé, rá mindig lehet számítani. Szerintem ő az edzők kedvence, mindenben alkalmazkodik a társaihoz. Sehonnan sem késik el, bár nincs óra nála. Hazafelé viszont ő nem a hideg Norvégiát, hanem a napos spanyolországi nyaralójukat célozta meg.

• Lengyel Tomika: aki inkább már Tamás. Sajnos a 197 km-es szakasz utolsó 1000 méterén begörcsölt a lába, így elúszott győzelmi esélye, ezek után 100%-ban csak a csapattársnak Prazno-nak segített, a végső győzelméhez.

S hogy mit dolgoztam a Gemencen? Hát, a Norvég Csapat Technikai emberkéje voltam.

Mi is egy technikai ember feladata?

Montisként azt hinné az ember, hogy a szerelő feladata a bringákkal az esetleges problémák, törések, alkatrészcserék orvoslása a verseny előtt, alatt vagy után, s amúgy egy nagy buli az egész. Én úgy álltam a munkámhoz hozzá, hogy ne vegyék észre a különbséget a versenyzők, hogy nincs itt a saját emberük, s minden kerékpárt úgy kezeltem, mintha a sajátom lenne. Tehát a technikai személyzet dolga, hogy minden versenyzőnek (a csapatból) hibátlan kerékpár álljon a rendelkezésére a verseny alatt. Na jó de egy Dura-ace szettes, karbon 6,9kg-os CR1-es Scott eleve jó nem? ???

Én az összes monti versenyem előtt átnéztem a bringám, hogy minden makulátlan legyen, s talán ennek is köszönhetem, hogy 3 év alatt 2 defekt és egy váltókarproblémám volt, de sose kellett versenyt feladnom a bringá(i)m miatt. Úgy voltam vele, ne ez legyen a gyenge láncszem, hanem inkább az erőnlétem. Szóval nem kell mást tenni csak a bringát tökéletes, tisztára kell mosni, s műszakilag beállítani, átnézni. Ez így első hallásra 20 perc, de hogy is néz ki valójában?

Kezdem az elején:

A bringát elhozom a versenyző szobájából, felteszem a bringaállványra az udvaron. Kidobálom belőle a kulacsokat. Majd kézi permetezővel befújom, hogy a hab egy kicsit oldja fel a koszt. Majd fogom a samponos vödröt és átmosom a bringa minden egyes részét. Kiveszem a kerekeket is, hogy mindenhez hozzáférjek. Miután mindent átmostam, ekkor leöblítem alacsony nyomáson slaggal, amit persze 3 fajta fejjel már otthon előkészítettem, hogy minden csapra passzoljon, amit találhatok egy kollégium kertjében. Miután a hab nélküli lett a kerékpár, zsíroldóval átmosom a láncot, fogsort és a váltókat, majd ezt ismét samponos vízzel bespiccelem, állni hagyom, leöblítem. A láncot áttörlöm tisztára, majd beolajozom időjárástól függően, (esőre sűrűbb) olajjal. A váltógörgőket letisztítom, (eső után átzsírozom) a bowdeneket kiakasztom, s letörlöm, a bowdenházakba teflonos olajat fújok, s a bowdent azzal át is törlöm, s visszaakasztom. Kipróbálom az összes végállását a váltóknak, s hozzáállítok a váltóknak, ha kell. Az olajos láncot letörlöm tisztára az olajtól. A fékpofákat átnézem, nem mart e bele valami fémet, követ, majd egy kis reszelővel áthúzom, hogy síkba kopjon tovább, s az elvezetőcsatornáit is kitisztítom. A kerekeket száraz ronggyal áttörlöm, a küllőktől, a felniig, a gyorszárakat letisztítom, be zsírzom. A kerekeket visszarakom a vázba, s leemelve a földre meghúzom őket. A kormányt, stucnit, nyerget, nyeregcsövet ellenőrzöm, nem e ferde, vagy laza valami. A bringát az állványba visszateszem, majd polírozóval átfújom, s egy újabb ronggyal átfényesítem a fékváltókartól, a vázon át a hátsóváltóig mindent. A váltók csuklópontjára injekciós tűből olajat cseppentek, s ismét leellenőrzöm a váltók működését, s immár a fékeket is szükség szerint utána állítom, vagy cserélem. A külsőket / szingókat, átnézem, s felfújom 7-14 bárra (ezt már a versenyző igényeihez, s az időjáráshoz igazítom). Ez a művelet minimum 40 perc/ kerékpár, s ekkor még nem szakadt bandázs, nem cseréltem láncot, nem cseréltem, külsőt, vagy fékpofát, s nem egyengettem váltópapucsot, vagy nem cseréltem bowdeneket.

Az ÖTÖS SZORZÓ!

Igen ez így hosszadalmasnak tűnik, akár egy tanóra. No de ezt 5 bringán kell megtenni minden szakasz után / előtt. Majd a bringákat visszavinni a versenyzőkhöz.

Közben a csapat rádiók aksiját feltölteni, a kulacsokat kimosni. Verseny előtt a kulacsokat bekészíteni a bringákba, s a kísérő kocsiba. Ez sem egyszerű feladat, hiszen egy 200 km-es szakaszon, koponyánként 8 kulaccsal kell számolni, azaz 5x8, a negyven kulacs, plusz a szükséges tartalékkal 50, ezt feltölteni, bekeverni, felrázni se kis idő. A kocsiba a pótkerekeket ellenőrizni, hiányokat pedig pótolni kell. S azt vesszük, hogy egy 200km-es szakasz 5 óra, ami alatt végig bent segítünk a kocsiból, irányítjuk, segítjük infóval a rádión keresztül a versenyzőinket, s verseny után legalább egy óra még mire ismét kezdhetek a bringákon dolgozni, hiszen beérkezésük után, váltóruha, kaja, víz, eredményhirdetés, fotózás, dopping- kontrolra kísérés teszi ki a maradék időt.

S versenyt kell futni az idővel is, nehogy besötétedjen, hiszen egy versenyző se szeret úgy lefeküdni a nap végén, hogy a bringája nem áll másnapra, harcra készen, 100%-ban.

Ez kiegészül még vásárlással: ásványvíz, lekvár, pékáru, nutella, vaj, müzli, tej, tészta, olaj, szósz, ami egy magyar versenyen nem mindig lelhető fel a reggeliknél (itt virsli mustárral, vagy párizsi, turistaszalmái, zsemle, tea a szokott menü.

Szóval nem volt unatkozás sem a verseny alatt, sem pedig a további időben, s amin én is meglepődtem, hogy sokkal jobban élveztem a versenyt kísérőként, mint anno indulóként.